:Chapter 4:.

Sziasztok! Na szóval, az a szitu hogy újra írni fogok szerintem, ha lesz olvasója a blogomnak. Remélem az olvasóim visszatérnek hozzám és újra megnyithatom a blog kapuit. Szandi írt valamelyik nap, hogy mi lett a blogjaimmal.. hát tessék; ezt miattad.:) Jó olvasást!
Sok-sok puszi, Wiwii.x

.:Bells szemszöge:.

Eltelt pár nap élem az életem, a szokásosnál kicsit másabban; most nem tudom hogy arra célzok e, hogy Harry átjön minden este és haza megy minden reggel vagy meg sem várja, hajnalban elhúz. Furcsa, hogy érzelmek nélkül vagyok vele, ez csak testiség érzések nélkül, legalább is az én részemről.. Hazza nem tudom hogy gondolja. Belül teljesen üresnek érzem magam, mégsem vagyok magányos. Rengeteg új embert ismertem meg, itt van például Josh. Jófej gyerek és még helyes is, de a legjobb benne hogy füvezik. Ő lett a 'dílerem'.

-Hé Bells!- szólt hozzám a már jól ismert hang.
-Szia cica.- fordultam meg hogy üdvözöljem a haveromat.
-Mit csinálsz te itt?- kérdezte miközben adott három puszit. Kettőt az arcomra, egyet a számra.
-Ja semmit, csak gondoltam kiszellőztetem a fejemet, a tegnapi anyag után rám fér.- nevettem rá.
-Az nem is volt erős.- cukkolt miközben elindultunk.
-Nem tudod hol van Josh?
-De, épp Alice van nála.
-Az ki?- kérdezősködtem.
-A 'barátnője'.- tette idézőjelbe az utolsó szót.
-Nem is tudtam hogy van olyanja.- röhögtem.-Azt hittem afféle magányos farkas típus.-gondolkodtam hangosan.
-Nincsen közöttünk semmi komoly, csak összejárnak.
-Szóval csak szex?
-Igen.- mondta lehangolóan.

Elmentünk a közeli a parkba ahol 'bandázni' szoktunk, leültünk a kőre és tovább beszélgettünk, később csatlakoztak a többiek is. Jó érzés, hogy itt nem üres fülekre talál a mondani valóm, nem csak bólogatnak hanem véleményeznek és kérdeznek is. Megdumáltuk hogy este elmegyünk Max egyik haverjának a házibulijába, a beugró egy üveg pia. Lazás.

Ülök a földön és szívom a cigimet, gondolkozok hogy mennyire megváltoztam.. Liam már nem hív, azt mondta nem érdekli mi van velem ha engem se érdekel, hogy mi folyik körülöttem. Nyavalyog folyamatosan. Zaynnel sokat beszélgetek, cigistársam lett vagy én az övé mindegy. Louis mostanság rendkívül idegesítő, lehet hogy eddig is ilyen volt, de nagyon iritál a viselkedése. Állandóan röhög a semmin, mindig vigyorog és ontja a rosszabbnál rosszabb 'vicceket'.  Nialltól csak egy megvető pillantást kaptam, amikor összetalálkoztunk. Harry az, akivel jó a viszonyom minden téren. Vele nem bonyolítom túl a dolgokat, úgy mint Liammel semmi értelme nem lenne, ez sokkal jobb mint egy uncsi kapcsolat.

-Szia, mondd.-vettem fel a mobilom.
-Szia Bella.- szólt bele Hazza.-Ma hányra menjek, az jó ha most elindulok?
-Ne gyere, mert nemsokára indulok, Joshékkal megyek házibuliba, yeah.- nevettem.
-Jó rendben, ne vigyelek el?- hallottam a reményt a hangjába.
-A-aaaa feleslges két sarokkal van odébb.- mosolyogtam.
-Oké te tudod.- mondta csalódottan.
-Most leteszem, szia!- meg se vártam hogy elköszönjön, kinyomtam a hívást.

:Chapter 3:.

Sziasztok! Nem mondhatom el magamról, hogy 'időm mint a tenger', mert nem igaz. Sok dolgom/programom van mostanság és semmit visszajelzést nem kaptam hogy jó-e az amit írok. Hát nem tudom mi lesz.. Vagyis de; Alexis írt nekem egy kommentet, ami nagyon jól eset, köszönöm! Ezt a részt csak miattad írtam!:) Jó olvasást!
Puszi, Wiwii.xoxo

.:Bella szemszöge:.

Sokszor úgy jövök haza, hogy berobbanok az ajtón, a nappalit veszem célba és mesélnék. Mesélnék anyának, megkérdezném az ő véleményét arról a ruháról amit vettem, kérném a tanácsát hogy mikor mit vegyek fel. El gondolom, hogy mit fogok mondani neki, de minden egyes alkalommal ugyanúgy fáj a csalódás, mert Ő nincs itt. Talán némileg csökkent az az üresség ami bennem van, de nem múlt el, soha nem is fog..

-Harry! Gyere már, elkésünk!- röhögtem, közben az ajtón próbáltam kituszkolni az új göndör barátomat.
-Megyek, megyek!- szólt vissza majd visszalépett a házba és megigazította a haját.
-Úristen! Te rosszabb vagy mint én!- megfogtam a csuklóját és magammal rántottam.
Bevágtuk magunkat a kocsiba, Hazza gondosan kiállt, majd elindultunk a pláza felé, ahol már vártak a többiek. Pár perc múlva már a Liammel és Louval álltam az épület előtt és Zaynt kerestük.
-Biztosan nem tud megszabadulni a tükörképétől.- nevetett Harold.
-Persze, mert te simán elmentél a tükör előtt.. háromszor!- nyomtam meg az utolsó szót.
-Jó na! Ezek a göndör tincsek nem állnak be maguktól.- magyarázkodott.
Miután Zaynie is megérkezett feltűnés nélkül sikerült eljutnunk a moziiig, megvettem a jegyeket, ezután popcornt, nachost és üdítőt is beszereztünk.
-De én nem kértem rá paprikát!- nyavalygott Lou.
-Ez egy kis plusz, örülj neki, kedvel az eladó.- kacsintottam rá.
-Inkább vegyél még egy kólát!- jelentette ki.
Megforgattam a szemem majd eleget tettem a kérésének, alig birtuk megfogni a sok kaját, a moziszékek között szlalomozva majdnem elestem. Szerencsére visszatért az egyensúlyom így nem borítottam a popcornt Li arcába. Elfoglaltuk a helyünket és vártuk hogy kezdődjön a film, Liam és Hazza között ültem.
Ritka unalmas volt az egész, valami nyálas vígjátékot néztünk, vagyis a többiek néztek mert én Göndörkével szórakoztam. Egymás szájába dobáltuk a popcornt vagy épp beszélgettünk. Olyan vicces volt, mert folyamatosan lepisszegtek minket, vagy azért szidtak hogy fejentaláltuk őket kukoricával. Ha jól láttam Leyumnek nem tetszett a viselkedésem, ezt többször is a tudtomra adta egy egy rosszalló nézéssel vagy fejrázással.

-Ez mi volt? Egész nap átnéztél rajtam!- mondta ingerülten a barátom mikor a házunk elé értünk.
-Mi lett volna? Hát jól éreztem magam!- mosolyogtam.
-Hát vettem észre. Figyelj, nem tudom mi van veled, tényleg mindenben segítek amiben csak tudok, de meg változtál. A régi önmagad ellentéte lettél és ez nem áll jól, én nem ebbe a lányba szerettem bele..
-Ezt mégis hogy értsem?
-Ahogy akarod. De ha ilyen maradsz nem hiszem hogy hosszú lesz ez a kapcsolat!
-Tudod mit? Megkönnyítem a döntésed! Ha nem tudsz ilyennek elfogadni akkor vége, nekem ilyen kapcsolatra nincs szükségem! Férre ismertelek!- beviharzottam a házba majd becsaptam az ajtót.

Nem sírtam, azóta nem. Szakítottunk, na és? Nem érdekelt, persze azért fájt hogy így vélekedik rólam de nem érdekelt, ott abban a pillanatba nem leszartam. Csak feküdtem az ágyamon, hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam és leszedtem az összes képet amit találtam, leszedtem a kislányos, bályos díszeket.

-Hétalvó ki az ágyból!- ébresztett fel egy hang.
-Na gyerünk már!- szólt mégegyszer valaki, mire én megfordultam.
-Harry!
-Szia!- köszönt.
-Jó reggelt!- vigyorogtam.
-Mit keresel itt reggel kilenckor?- érdeklődtem.
-Ja csak úgy átjöttem, nem gondoltam hogy még alszol.
Bementem a fürdőszobába, kicsit rendbetettem magam, felöltöztem majd beállítottam a szobámba.
-Fessük le a falat lilára.- szólaltam meg.
-Micsoda?- lepődött meg Hazza.
-Jól hallottad. Olyan unalmas már ez a rózsaszin! Hánynom kell tőle! Segítesz?- néztem rá nagy szemekkel.
-Naná! Irány a festék bolt!- kacsintott.
Kocsival elfurikáztunk a közeli festékboltba majd kiválosztottuk a megfelelő színt, elég nehéz volt mert jópár árnyalatot megnéztünk. Vettünk ecseteket meg fóliát is, mert valamivel le kel takarni a bútorokat.
-Nézd! Vegyünk festékszórót! Írunk valamit az ágyam felé feketével, jó lesz úgy ugye?- lelkendeztem.
-Te jó ég, mire vállalkoztam!- röhögött Harry.
Letakartuk az összes szekrényt, beleöntöttük a festéket egy nagy tálba, majd neki kezdtünk, eléggé viccesek lehettünk, mivel Göndörkére ráadtam apa egyik pólóját én pedig egy batikolt pólóba festettem. Jól elszórakoztunk közbe, elmondtam neki hogy tegnap szakítottam Liammel, vagyis nem tudom ki szakított kivel, végülis mindegy, a lényeg ugyanaz. Jobban meglepődött mint gondoltam, nem feszegette a témát, biztos azthitte nem akarok beszélni róla. Az ő nőügyei is szóba kerültek mesélt pár csajos sztorit, őszintén majdnem magamat festettem össze, annyira röhögtem. Na jó, nem csak majdnem, az egyik tincsemet sikerült szőkéről lilára változtatni.
A végeredmény rohadtul jó lett, ötre végeztünk is, visszatoltuk a szekrényemet és az ágyamat is, a szöveget is felvesztettük a falra, azt lett rá írva hogy 'I can't change', Haz nagyon szépen tud írni, ezen én is meglepődtem.
-Köszönöm hogy segítettél, hihetetelnül tetszik!
-Nincs mit, tényleg. Jó móka volt.-vigyorgott.
Bedőltünk az ágyba és kipihentünk a fáradalmainkat, rendeltem pizzát és eldöntöttük hogy megnézünk egy filmet. Eddig is biztos voltam benne hogy egy idióta, de a mai hülyeségei után.. annyira jó volt vele ez a nap, bármikot megismételném.
-Hát akkor szia!- köszönt el.
-Ne menj még!- kértem.
-Miért?
-Ezért.- megfogtam a nyakát, közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.-De ha még most is menni szeretnél akkor...- nem tudtam befejezni a mondatot, mert lesmárolt és lassan az újonnan festett szobámba kötöttünk ki, megint.

.:Chapter 2:.

Sziasztok! Szóval; itt a második fejezet, még mindig nem kaptam visszajelzést hogy mégis van e értelme annak, hogy én írkálok. Szeretnélek titeket megkérni arra, hogy ha elolvasod és nem hánysz tőle és szívesen olvasnád a következő részt, akkor tetszikeld, de építő kritikát vagy akármilyen kritikát elfogadok. Nem tetszik nekem ez a rész...:/ Rövid is szar is, nem rossz kezdés..:|  Jó olvasást!
Puszi, Wiwii.x

...:Bella szemszöge:.

Fájdalmam csak erősítette bennem a tudatot, hogy már nem jön vissza.Kész, vége, ennyi volt. Nem jutottam szóhoz, napokig csak feküdtem és zokogtam., nem ettem, inni is alig ittam, nem voltam életképes, úgy éreztem hogy Anya elvitt egy kis darabot belőlem, ami nélkül nem tudok létezni.
Hat nap telt el..ma van a temetés, ott kell lennem, nem tehetem meg hogy kihagyom. Hosszú idő után, kikászálódtam az ágyból, elvánszorogtam a fürdőszobába és belenéztem a tükörbe, nem kellett volna. Szemem vörös volt a sok sírástól, hajam borzalmas volt, a konty amit este szerencsétlenkedtem félig szétjött, fal fehér voltam, sápadt. Élénk barna szemeim, halványak voltak, nyitvatartásuk sok energiát vett igénybe, mivel minden percben elhagyta jó néhány könnycsepp. Leöltöztem majd megnyitottam a csapot és a zuhany alá álltam, kimostam a hajam és lezuhanyoztam. Két törölközőt vettem elő, egyiket a fejemre csavartam a másikat pedig magam köré tekertem, majd újból a tükör elé álltam. Jobban néztem ki egy kicsivel, talán egy fokkal..talán.
Talpig feketébe öltözve lépkedtem le a lépcsőn az előszoba felé, hisz tudtam, mindjárt jön apa is. Elő akartam túrni a táskámból egy zsebkendőt, mikor megláttam Anya parfümjét. Szemeztem vele egy darabig, majd érte nyúltam és magamra fújtam belőle egy kicsit. Becsuktam a szemem, olyan volt, mintha itt lenne mellettem, de mikor kinyitottam csalódnom kellett, újra erőt vett rajtam a zokogás. Térdeim remegni kezdtek, nem tudtam magam tartani, lecsúsztam a fal mellett a padlóra, és az illatszert szorongattam. Újra és újra felmerült bennem az a kérdés hogy; Miért? nem értettem, nem tudtam felfogni hogy ez miért pont velünk történik. Semmi másra nem vágyom csak arra hogy még egyszer utoljára átölelhessem, érezzem a szeretetét. De ez csak álom marad... ez már soha nem fog megtörténni.
Ott álltam a sírja előtt, már szinte mindenki elment, négy ember állt ott előttünk épp részvétüket nyilvánították, én pedig szorongattam a kabátom szélét és azt kívántam hogy legyen már vége. Nem bírtam tovább már szívem szerint ordítottam volna hogy húzzanak innen, mert kettesbe szeretnék lenni az anyukámmal.
Ültem a padon és a sok sok virágot néztem amik a sírkövet takarják és csak arra gondoltam hogy mi lesz így, ki fog tanácsot adni..
Fél óra üldögélés után arra lettem figyelmes, hogy valaki leült mellém, Liam volt az. Az egész temetés alatt a háttérbe szorult, nem jött közel de sokszor találkozott a tekintetünk, láttam rajta hogy együttérez velem és ha tudna, segítene. Ezt nekem kel tisztázni magamba feldolgozni a történéseket, mert ez elég nagy trauma mindenki számára. Apa magát hibáztatja hogy neki kellett volna meghalnia Anya helyett...hallottam amikor Maxnak mondta. Pokoli érzés volt ezt hallani..

A temetés óta nem tudok mit csinálni ezzel a furcsa érzéssel, talán kezdem feldolgozni a dolgokat, lehet hogy csak megzakkantam. Tizenegy nap telt el, úgy érzem már nem vagyok olyan depressziós mint voltam, a barátaim sokat segítenek elterelik a figyelmemet,t Liam szinte mindig velem van, el se akar menni, nem mintha én szívesen engedném el. Harry is sokszor meglátogatott, úgymond váltogatták egymást Liammel, nagyon jóba lettünk egy és fél év alatt nem voltunk olyan jó viszonyba mint most.
De mégis éreztem magamon a változást, nem voltam olyan kedves és közvetlen az emberekkel mint régen, nem tudtam mi történik velem. Erősebbnek éreztem magam mint eddig határozottabban álltam hozzá a dolgokhoz. Egy érzés zavart a legjobban, Harry jobban vonzott, mint Liam vele más lehettem, egy olyan lány aki szabad és már nem gyámoltalan nincs szüksége arra, hogy valaki megvédje.
Hazzával újra éltem, visszajött az az életkedvem amit már egy ideje nem éreztem.

.:Chapter 1:.

Jaj hát sziasztok drága olvasóim!Remélem sokan látjátok ezt a bejegyzést, nem tudom mi lesz a bloggal, fogalmam nincs hogy folytatni fogom e , de megpróbálom elkezdeni.Kívánjatok sok sikert;)
Jó olvasást, kedves idegen vagy épp egy régi olvasóm!
Puszi,Wiwii.

.:Bella szemszöge:.

Egy unalmasnak tűnő nap vette kezdetét reggel. Lementem, ettem, néztem a TV-t, nem találtam a helyem a lakásban. Szünet van és én máris úgy kezdem hogy unatkozok, hát remek. Megelégeltem a semmittevést és rácsörögtem a barátnőmre Katelinre, hogy nem e ér rá egy óra múlva, lemehetnénk a tengerpartra sétálni. Igent mondott, állítása szerint ő is épp punnyadt és várt a csodára, hogy történjen a mai napon valami. Bementem a szobámba és magamra kaptam egy rövid neon zöld nadrágot, hozzá egy mintás fekete felsőt, majd belebújtam a kedvenc kék tornacipőmbe.Hajamat a fejem tetejére fogtam majd ismét a nappaliba igyekeztem, mert kezdődött a kedvenc műsorom. Kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén majd rátapasztottam a szememet a képernyőre. Nem sokkal később a csengő zökkentett ki a GG világából, felpattantam majd ajtót nyitottam.
-Sziaaa.-ugrott a nyakamba Kate.
-Hello.-mosolyogtam majd arrébb álltam hogy be tudjon jönni.
-Kérsz valami inni?-kérdeztem.
-Nem köszi, indulunk?
-Egy pillanat, máris!
Felszaladtam a mobilomért, majd elindultunk. Végigcsevegtük az utat, majd leültünk a homokba és napoztunk egy kicsit. Mindig is feltett szándékom volt Katet összehozni Niallel, ezt már mondtam Linek is, neki is tetszett az ötlet. Végülis egyikőjük se olyan hogy szakítás után választásra kényszerítene minket.
Aranyos, kedves, vicces barna hajú lány, szerintem pont Niallerhez illene, de nem szereti ha beleavatkozok a szerelmi ügyeibe. Akaratos, makacs csaj jobban szereti maga megoldani a dolgait, persze ez érthető, de csak segíteni szeretnék neki.
Egy óra fele elmentünk fagyizni, majd eldöntöttük hogy be megyünk az egyik boltba, mert Kate szeretne egy napszemüveget, mert a mostanit eltörte még reggel. Mázlink volt, mert hamar találtunk egy ízlésének megfelelő darabot, remekül állt neki!
Tudtam hogy a szüleim csak este jönnek haza, mivel egy másik városban voltak, meglátogatták Emmát és a kislányát.Nem rég szült anya tesója és baba nézőbe mentek, ez így szokás.
Öt óra fele átmentünk Katehez és megnéztünk egy filmet, amit végigbeszéltünk. Igazából a szülei házassági évfordulójára akart egy meglepetés bulit szervezni nekik és megígértem hogy segítek neki ezt megvalósítani. Nem igazán vagyok otthon az ilyen tervezős dolgokban, de szerintem megtudok rendelni egy tortát és az udvart is feltudom díszíteni. Egyszerűen hangzik, de biztos lesz néhány akadály, nem fog zökkenő mentesen menni a dekorálás. Kicsit szétpakoltunk, megnéztünk néhány weboldalt is, hátha találunk valami jó ötletet, voltak jók, de akadtak nagyon elvont giccses baromságok is. Megállapodtunk pár dologban, de mikor ránéztem az órára elhűltem az idő láttán, fél nyolc. Gyorsan szedelőzködtem, elköszöntem,  majd indultam haza, hisz vacsorával akartam várni a szüleimet.
Berobbantam az ajtón leöltöztem majd a konyhát vettem célba. Nem volt szándékomban három fogásos menüt összedobni, csak egy egyszerű tésztás ételre gondoltam. Ide-oda mászkáltam a konyhában, mint valami háziasszony, igazából élveztem a dolgot, lehet hogy máskor is én főzök.
Épp kész lettem a terítéssel, mikor megcsörrent a telefonom, apa hívott, így boldogan vettem fel.
- Hello!- vigyorogtam.
- Az történt, hogy mikor jöttünk haza, egy kamioson jobb oldalról belénk jött és -felzokog- pont Lily ült a kocsi azon részén.. már nem tudtak segíteni rajta.Én...- kiesett a kezemből a készülék majd a földre rogytam.
Több percig folyamatosan zokogtam, alig tudtam levegőt venni, csak arra tudtam gondolni, hogy meghalt, már nincs többé anyukám.
Legbelül még fel se fogtam, egy fél óra elteltével is vártam, vártam hogy belépjen az ajtón és megkérdezze, hogy telt a napom, mit tervezek holnapra, vagy bármi.
Nem észleltem az idő múlását, csak arra lettem figyelmes hogy valaki belép a helységbe, felém közeledik, felemel a hideg padlóról és a szobámba visz.

.:Chapter 0:.

Hello sziasztok:)! Hát... itt vagyok egy új bloggal remélem tetszeni fog és sok olvasóm lesz!Örülnék egy pár visszajelzésnek is!Az első rész szerintem február közepe fele lesz fent, mikor már nem lesz sok a másik blogomból.. *http://lifewasperfectbut.blogspot.hu/*  Jó olvasást.:)
Puszi,Wiwii.x

Anabell vagyok,de általában mindenki Bellának szólít.Az életem szinte hibátlan, van egy csodálatos barátom, Liam Payne, a tanulás is remekül megy már csak egy vizsgám van, a többi nagyon jól sikerült.Különcnek tartom magam valamilyen szinten, hisz ilyen korban mindenki kivágott mini ruhákban jár, de én jól érzem magam egy térdig érő szoknyában is.Nem a ruha határozza meg az embert.Alapból is szerény vagyok, nem szeretek a középpontban lenni vagy kitűnni a tömegből.Imádok rajzolni!Ez a hobbim, bár ritkán van szabadidőm, de akkor mindig alkotok.Nagyon kedvelem a kutyusokat is,mindig volt egy a háznál, hisz anyukám kedvenc állata.A mostani ebünk, egy lány Golden Retriever, aki a Tracy névre hallgat, nagyon okos, már négy éve hűséges társunk.
Sokan nem szeretnek, mert a One Direction közelébe vagyok, irigyek.Liamet már nagyon rég óta ismerem, de egy éve úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk egy párként is hogy olyan jól kijövünk e mint az előtt.Szerencsére igen, boldogabb nem is lehetnék.Az összes bandataggal jól kijövök, bár Hazza az ellentétem.Mindig tudunk vitatkozni valamin, persze nem komolyak az összetűzéseink, csak amolyan baráti viták, amik béküléssel fejeződnek be.Zayn..hát ő Zayn nagyon kedvelem, bár az nem tetszik, hogy cigizik, de tisztelem, hogy próbál leszokni.Louis a móka mester!Vele sosem vitatkoztam még,jól megértjük egymást, egyszerűen fantasztikus személyiség.Niall a legjobb barátom, annyira megértő, neki általában kisírhattam a bánatom, mindig feldob valamivel, amitől máris mosolygok.Hihetetlen egy fiú!
A családom, hát nem igazán tudok róluk mit mondani, teljesen szokványosak a hétköznapjaink.Anyukám ovónőként dolgozik, nagyon szereti a gyerekeket.Apukám ügyvéd, nem a komolyabb fajtából, csak ritkán van távol.